Kilenc történet a psziché működéséről

Az elkényeztetett fiú. A fiatal ügyvéd, aki az utóbbi néhány évben egyre boldogtalanabb lett, mesélte egykeként töltött gyermekkoráról, hogy az anyja mindig azt mondogatta, az apja elkényezteti. Az igazság azonban inkább az volt, hogy tulajdonképpen az anya volt fojtogatóan önző és túlféltő, s a munkájában hatékony, de otthon papucsférj apa passzívan, határozatlanul belement, s eltűrte ezt.

Az antropológus és a macska. Egy fiatal antropológusnő kapcsolata a fiújával éppen kritikussá fajult (az illető többször elég gorombán becsapta már). A nő éppen egy barátnőjét látogatta; oda várta a barátja megígért telefonját, de perszer hiába. Amint ott ült a barátnő macskájával az ölében, az megjegyezte: „Ismered Dezsőt, semmi jót sem várhatsz tőle”. Erre a nő felpattant, kivágta a macskát az öléből, hogy csak úgy porzott, és sértetten elrohant (a macska persze kutya baja sem lett). Amikor később visszament, a barátnő igencsak dühös volt és sokáig nem bocsátotta meg az esetet.

A cukor feldöntése. Egy este a mama, benézve a gyerekszobába, észrevette, hogy a kicsi széklettel összekente a falat. Undorodva bár, de mindent megtisztított és nem szidta meg a kislányt. Másnap az véletlenül feldöntötte a cukrot, az anya pedig teljesen elvesztve a mértéket, megütötte.

A ferencesek. A rendet Assisi Szt. Ferenc alapította a 13. század elején. Az alapító által lefektetett egyik fő elv a szegénységi fogadalom volt. Mivel hitük szerint Krisztus is szegény és vagyontalan volt, a rend mindenfajta tulajdont visszautasított. Ám ezzel versengésbe keveredett a klérussal, nemcsak a vagyon, hanem az egyházi kötelességek dolgában is. Szegénységi fogadalmuk révén a ferencesek között „pápább a pápánál” viselkedés alakult ki. Mivel az utolsó kenetek feladása gyakran eredményezett vagyonos örökségeket, amelyekből még szebb templomokat, kolostorokat építhettek, könyvtárakat alapíthattak, hamarosan irigykedés és ellenségesség vette őket körül. Felfigyelt rájuk az inkvizíció is. Ebből a veszélyes kutyaszorítóból úgy próbáltak kijutni, hogy rábírták a pápaságot, legyen az valamennyi vagyonuk birtokosa. Mégis kritikus lett a helyzetük, amikor XXII. János pápa 1334-ben eretneknek véleményezte azt a ferences tant, hogy Krisztus szegény lett volna.

„Savanyú a szőlő”. Egy éhes róka meglátott néhány szőlőfürtöt, amelyek egy fára felfutott szőlőtőkéről lógtak. Megpróbálta elérni, de túl magasan voltak. Így aztán elkullogott, mondván: „Még úgysem érettek”.

Roberta a kórházban. Műtétre várt a kórházban egy orvos. A szomszédos osztályon feküdt egy négyéves kislány, mandulaműtét előtt. Roberta ─ a kislány ─ és az orvos összebarátkoztak. A kislányt a műtét utáni napon meglátogatta az anyja, de Roberta elutasítóan néma maradt. Az orvos szemtanúja volt az eseménynek, s nem sokkal később észrevette, hogy Roberta a mennyezetre bámulva mereven fekszik, mintha megbénult volna, miközben anyja ─ tudomást sem véve róla ─ más szülőkkel beszélget az osztály másik végén. Odament Roberta ágyához s azt mondta neki kétszer is, nagyon kedvesen, megsimogatva a haját: „Hát igen, szörnyű dolog kórházban lenni a mama nélkül.” A kicsi szívszaggató zokogásban tört ki, s az anyja dühösen odajött. „Na most aztán megnézheti, mit csinált ─ sziszegte ─ most napokig fájni fog a torka.” Az orvos a fogai között szűrte a szót: „Tíz évig dadogtam pontosan egy ilyen eset miatt.” És az eredmény? Roberta először az anyja karjaiban zokogott, aztán 20 percen keresztül sétált vele együtt fel-alá a folyósón, fogta az anyja kezét, s mindkettő boldognak látszott. Tán szükségtelen mondanom, az orvosnak senki sem köszönte meg, amit tett.

Apa és lánya. Az apa, aki kislánya 11 éves korában hagyta el a családot, de továbbra is kapcsolatban maradt vele, egy este felhívta szociális munkás lányát, hogy itt van Londonban. Akkoriban a lánynak igen nagy szüksége volt vigaszra, ezért azt kérte, hogy az apja jöjjön el hozzá akkor mindjárt. Az apa ezt nem tudta megtenni, azt javasolta, inkább holnap jöjjön át hozzá a lány. Erre nagyon goromba replika volt a felelet: „Mit gondolsz, lopom én az időt?” – de végül aztán beleegyezett. Amikor találkoztak, az apja meg akarta ölelni, a lány azonban ridegen elhárította és a szoba másik sarkába vonult. Amikor később elmesélte a történetet, azt is elmondta, hogy akkor úgy érezte, egyáltalán nem is szereti az apját, sőt utálja.

Az anatómia-vizsga. A boncterembe érkező medikust két diáktársa azzal az ötlettel fogadta, hogy jó lenne aznap délután levizsgázniuk az alsó végtag boncolásából. Ő úgy érezte, nincs még eléggé felkészülve a vizsgára és tiltakozott, de a többiek ellenálltak. Végül azt mondta, „Rendben. Tegyük le a vizsgát még most délelőtt”.

A kígyó és a darázs. A kígyó fejére egy darázs telepedett és folytonos zümmögésével zavarta azt. A hüllő, majd megőrülve kínjában s nem tudva, hogyan szabaduljon a gyötrőjétől, fejét egy vagon kereke alá dugta. Így pusztultak el együtt.

Ezeknek az egyszerű és könnyen belátható mindennapos történeteknek a végiggondolása átfogja a lelki működés (a pszichodinamika) területének jelentős részét. Fejezzük be a bemutatott sajátosságok summázatával. Ezek a következők:

(1) Az ember különféle védekező mechanizmusokat használ fel a célból, hogy elkerülje a lelki fájdalmat vagy a konfliktust, vagy kontrollálja az elfogadhatatlan késztetéseit.

(2) Ezek a folyamatok a majdnem teljesen tudatostól a tökéletesen tudattalanig terjednek. Előbbi esetben sikerülhet megszüntetni azokat néhány szóval, míg az utóbbinál csak kitartó pszichoterápiával lehet a lelki mechanizmusokat feltárni.

(3) A folyamatok végeredménye gyakran valamilyen rosszul alkalmazkodó viselkedés vagy neurotikus tünet.

(4) A viselkedésnek vagy tünetnek gyakorta kifejező, s egyúttal védő funkciója van, az elkerülendő érzések vagy impulzusok „álöltözetben” jelennek meg.

(5) A viselkedésnek vagy tünetnek káros következményei vannak mindenkire, nem utolsó sorban arra a személyre, akinél előtörnek.

(6) Bár az egyén teljesen tudatában lehet a bekövetkező öndestruktív következményeknek, a benne foglalt erők annyira erősek, hogy ő maga rendszerint nem képes azonnal és teljesen kontrollálja azokat.

(7) Az egyik mód, ahogyan a romboló következmények előfordulnak: egy káros kör létrejötte az egyén és a környezete között.

(8) A pszichoterapeuta egyik fő feladata az, hogy a ezeket a mechanizmusokat (a terápiás anyagot) elemezze a saját tudatában, majd értelmezze a páciense előtt.